Kitöltés

Muszáj írnom, sajnálom... :D

Szóval most volt a konferencia, és egyrészt tök jó, mert vannak emberek, akikkel tudok olyan dolgokról beszélgetni, amik érdekelnek, és konstruktívan hozzá tudnak szólni, meg ők is elmondják a tapasztalataikat. És végre nem arról van szó, hogy hogyan pontozzuk a tanárokat, hogy ki kapjon kevesebb pénzt, meg hogy mire költsük a pénzt, amit kapunk. Ok, ezt is meg kell beszélni, de sokkal érdekesebb pl arról beszélgetni, hogy informatikán hogy használja az ember az IKT eszközöket, mert remélhetőleg gépen tanul a gyerek, de pl elméleti résznél kahoot, vagy redmenta simán lehet benne, és az inkább IKT-nek számít... Mindegy. :D

Az a lényeg, hogy nagyon jó az, hogy beszélhetek emberekkel, meg a programok is érdekesek, és nagyon finom a kaja meg jó wellnessezni is. Az a bajom, hogy nem találom, hogy hol van a helyem. Akiket ismerek, azok ugye valamilyen szinten ELTE-hez kapcsolódó emberek, pl tanítottak engem, vagy ott tanultak, és korábbi konferenciáról ismerősek. És egy idő után nem érdekel, hogy zavarok-e embereket, és ott vagyok velük, ha nincs hol lennem, de tudom, hogy így nem ebbe a csoportba vagyok benne. Ez hülyén hangzik, és nem tudom jól elmondani, mert nem arról van szó, hogy bármi bajom lenne ezzel az állapottal, csak furán érzem magam, hogy mindenki egyetemen tanít, én meg nem. :D

Persze vannak olyan emberek, akik középiskolában vagy szakiskolában tanítanak, de ebbe a csapatba meg nem feltétlen akarok tartozni. Egyrészt nem ismerek embereket, másrészt meg volt egy nagyon ijesztő előadás. Vagyis nem az előadással volt baj, mert teljesen jó volt, asszem ez volt a leghasznosabb gyakorlati szempontból. Kellett hozni gépet, adtak micro:bit-et, és kiállt egy 7.-es gyerek, és olyan programokat mutatott be, mint pl kiírás a képernyőre vagy gombnyomás számláló. Ezek nem bonyolult dolgok, tehát és egy informatika tanártól simán elvárnám, hogy ezt így teljesen magától megcsinálja. De nem kellett, mert a gyerek szépen magyarázta, mutatta, és érthetően beszélt és volt egy tempója, de én simán követtem, ha meg épp kicsit lemaradtam, akkor magamtól simán kitaláltam, hogy mit kell csinálni. És amúgy csak azért maradtam le, mert a kicsi gépet vittem, és egér nélkül kicsit nehezebb volt, de ez nem volt nagy probléma, na. Ami az ijesztő volt, ahogy a többi emberek reagáltak. Legyen lassabb, nem sikerült követni, meg probléma, hogy kivetítve angolul van, az oldal meg magyar. És ne már. :( Én a legelején átállítottam angolra, de blokkos a cucc, szóval amúgy se kell törődni a nyelvvel. Szóval én nem akarok ilyen lenni. :( Tudom, hogy attól nem leszek más, hogy valamilyen csoportba tartozom, de mégis félek. Nyilván vannak ellenpéldák, és legjobban azok az előadások tetszettek, ahol olyan ember beszélt, aki középiskolában tanít, és szakkört tart, és faktot tart, és próbáltam megjegyezni mindent, amit mondanak, csak nem pont arról volt szó, amit tudni szeretnék. Gondoltam, hogy meg kellene kérdezni, de nem mertem. Mert azt gondolom, hogy ezt magamtól tudni kellene, meg hogy ami valahol működik, az nekem nem biztos, hogy fog, meg akkor oda kellene menni "idegen" emberekhez, és attól félek. Mindegy, majd jövőre.

Huhh... :D Leírtam ezeket, aztán gondoltam, hogy írok egy másik érdekes előadásról is, a Scratch Logo versenyen való alkalmazásáról. Itt felvetődött az a probléma, amit már kb 2 éve igyekeztem megoldani, csak nem ment, hogy hogyan lehet alakzatot kitölteni. És azért nem lehet rendesen, mert a határvonalakat nem rendesen színezi a program. A lényeg az, hogy pár hete küldettem át magamnak egy Sierpinski háromszögrajzolós programot, és emlékeztem, hogy ott kitöltött háromszögek voltak. Úgy, hogy lenyomatot készített magából a szereplő. És most ez alapján rajzoltam kitöltött téglalapokat, de van még pár ötletem. Szeretek olyan problémákon dolgozni, amikről úgy gondolom, hogy meg lehet oldani. :D Mondjuk ez még nem teljes megoldás, mert pl egy csillagot nem tudok ilyen módon kiszínezni. Meg a színek rettentően bonyolultak így.

És megtaláltam álmaim weboldalát. :D Szóval most nem is írok többet, hanem dolgozom tovább a problémákon, amik megoldhatóak, hogy ne kelljen azokkal foglalkozni, ami nem megoldható. :D

Egyébként vonaton hazafelé kijavítottam a Nemes Tihamér Alkalmazóit, és 9-ből 6 elérte a tovább küldési határt. :)

Kitöltés hozzászólásai

Szólj hozzá

0.047 mp