Kitöltés

Muszáj írnom, sajnálom... :D

Szóval most volt a konferencia, és egyrészt tök jó, mert vannak emberek, akikkel tudok olyan dolgokról beszélgetni, amik érdekelnek, és konstruktívan hozzá tudnak szólni, meg ők is elmondják a tapasztalataikat. És végre nem arról van szó, hogy hogyan pontozzuk a tanárokat, hogy ki kapjon kevesebb pénzt, meg hogy mire költsük a pénzt, amit kapunk. Ok, ezt is meg kell beszélni, de sokkal érdekesebb pl arról beszélgetni, hogy informatikán hogy használja az ember az IKT eszközöket, mert remélhetőleg gépen tanul a gyerek, de pl elméleti résznél kahoot, vagy redmenta simán lehet benne, és az inkább IKT-nek számít... Mindegy. :D

Az a lényeg, hogy nagyon jó az, hogy beszélhetek emberekkel, meg a programok is érdekesek, és nagyon finom a kaja meg jó wellnessezni is. Az a bajom, hogy nem találom, hogy hol van a helyem. Akiket ismerek, azok ugye valamilyen szinten ELTE-hez kapcsolódó emberek, pl tanítottak engem, vagy ott tanultak, és korábbi konferenciáról ismerősek. És egy idő után nem érdekel, hogy zavarok-e embereket, és ott vagyok velük, ha nincs hol lennem, de tudom, hogy így nem ebbe a csoportba vagyok benne. Ez hülyén hangzik, és nem tudom jól elmondani, mert nem arról van szó, hogy bármi bajom lenne ezzel az állapottal, csak furán érzem magam, hogy mindenki egyetemen tanít, én meg nem. :D

Persze vannak olyan emberek, akik középiskolában vagy szakiskolában tanítanak, de ebbe a csapatba meg nem feltétlen akarok tartozni. Egyrészt nem ismerek embereket, másrészt meg volt egy nagyon ijesztő előadás. Vagyis nem az előadással volt baj, mert teljesen jó volt, asszem ez volt a leghasznosabb gyakorlati szempontból. Kellett hozni gépet, adtak micro:bit-et, és kiállt egy 7.-es gyerek, és olyan programokat mutatott be, mint pl kiírás a képernyőre vagy gombnyomás számláló. Ezek nem bonyolult dolgok, tehát és egy informatika tanártól simán elvárnám, hogy ezt így teljesen magától megcsinálja. De nem kellett, mert a gyerek szépen magyarázta, mutatta, és érthetően beszélt és volt egy tempója, de én simán követtem, ha meg épp kicsit lemaradtam, akkor magamtól simán kitaláltam, hogy mit kell csinálni. És amúgy csak azért maradtam le, mert a kicsi gépet vittem, és egér nélkül kicsit nehezebb volt, de ez nem volt nagy probléma, na. Ami az ijesztő volt, ahogy a többi emberek reagáltak. Legyen lassabb, nem sikerült követni, meg probléma, hogy kivetítve angolul van, az oldal meg magyar. És ne már. :( Én a legelején átállítottam angolra, de blokkos a cucc, szóval amúgy se kell törődni a nyelvvel. Szóval én nem akarok ilyen lenni. :( Tudom, hogy attól nem leszek más, hogy valamilyen csoportba tartozom, de mégis félek. Nyilván vannak ellenpéldák, és legjobban azok az előadások tetszettek, ahol olyan ember beszélt, aki középiskolában tanít, és szakkört tart, és faktot tart, és próbáltam megjegyezni mindent, amit mondanak, csak nem pont arról volt szó, amit tudni szeretnék. Gondoltam, hogy meg kellene kérdezni, de nem mertem. Mert azt gondolom, hogy ezt magamtól tudni kellene, meg hogy ami valahol működik, az nekem nem biztos, hogy fog, meg akkor oda kellene menni "idegen" emberekhez, és attól félek. Mindegy, majd jövőre.

Huhh... :D Leírtam ezeket, aztán gondoltam, hogy írok egy másik érdekes előadásról is, a Scratch Logo versenyen való alkalmazásáról. Itt felvetődött az a probléma, amit már kb 2 éve igyekeztem megoldani, csak nem ment, hogy hogyan lehet alakzatot kitölteni. És azért nem lehet rendesen, mert a határvonalakat nem rendesen színezi a program. A lényeg az, hogy pár hete küldettem át magamnak egy Sierpinski háromszögrajzolós programot, és emlékeztem, hogy ott kitöltött háromszögek voltak. Úgy, hogy lenyomatot készített magából a szereplő. És most ez alapján rajzoltam kitöltött téglalapokat, de van még pár ötletem. Szeretek olyan problémákon dolgozni, amikről úgy gondolom, hogy meg lehet oldani. :D Mondjuk ez még nem teljes megoldás, mert pl egy csillagot nem tudok ilyen módon kiszínezni. Meg a színek rettentően bonyolultak így.

És megtaláltam álmaim weboldalát. :D Szóval most nem is írok többet, hanem dolgozom tovább a problémákon, amik megoldhatóak, hogy ne kelljen azokkal foglalkozni, ami nem megoldható. :D

Egyébként vonaton hazafelé kijavítottam a Nemes Tihamér Alkalmazóit, és 9-ből 6 elérte a tovább küldési határt. :)

PlayIT / Babits hét

Tegnap voltam playiten, és nagyon nagyon jó volt. De még előbb leírom a korábbi dolgokat. Most ilyen káosz hét volt, Babits hét. Első nap remek infó verseny volt, kedden kicsit nyugi, szerdán Babitskupa, amin felügyeltem egy kicsit, csütörtökön nem ezért, de Nemes Tihamér verseny, pénteken meg Babits nap.

Egyébként örültem a felügyelésnek, mert mindig úgy érzem, hogy dolgoznak az emberek, én meg nem veszek részt egyáltalán, és igaz, hogy infón mindig ott voltam, de ez ilyen teljesen különálló, és nem a rendes Babitskupa napon van, amikor a többi tantárgy. Ja, amúgy most már remekül tudom Arany életrajzát, mert kilencszer meghallgattam. És mindig sajnálom, mikor ilyen versenyen felügyelek, hogy nem én versenyzek, sokkal érdekesebb lenne, mint ülni, és nézni. Most amúgy az ünnepi műsort hallgatom, és néha nézem is. Mi nem nézhettük, mert múzeumban voltunk. Ami amúgy tök jó volt, televízió és rádiótörténeti múzeum, és vissza kell mennem még, mert tablettel lehetett volna egy csomó mindent még csinálni, de elég rövid időnk volt, és sokan voltunk. Utána még kimentünk a Margit szigetre mókust nézni és geoládát keresni. Kettőt is találtunk, egyet én találtam meg. :) Szeretem az ilyeneket egyébként. :)

Ez a műsor nagyon tetszik, sajnálom, hogy nem láttam eredetiben. :( Mindegy, legalább van felvétel. :) Délután tartottam szakkört, csak nem tudom minek. Illetve tudom, csak annyira szeretném, ha jobban menne. Utána volt még egy ilyen "ünnepi vacsora". Régebben azt hittem, hogy velem van a gond, amiért nem élvezem ezeket az ünnepeket, de ahogy így beszélgetek másokkal, egyre inkább úgy érzem, hogy vagy nem csak velem van baj, hanem másokkal is, vagy ezek a bulik tényleg elég unalmasak. Értem én, hogy az emberek fáradtak, de akkor kell ez? Vagy nem tudom. Vannak ezek a hagyományok, hogy mindig így meg úgy szoktuk, de ezek nyilván nincsenek sehova leírva, és ha valaki véletlen nem úgy csinálja, akkor meg vannak sértődve, hogy ezt nem így szoktuk. Azt nem tudjuk már miért szoktuk éppen úgy, és mellette az is szokás, hogy újítások vannak, csak nem tudom. Mindegy, nem számít.

Szóval a Babits hétről ennyi, és akkor PlayIT. Úgy volt, hogy kb egy hónapja azt gondoltam, hogy ezen a napon megyek ELTE PPKra valami digitális konferenciára. Aztán megnéztem a programokat, és már nem voltam olyan nagyon lelkes... :D Aztán jött értesítés, hogy lehetne menni PlayITre önkéntesnek, de gondoltam, hogy áh, nem megyek, mert minek. Aztán ennek is megnéztem a programját, illetve először még csak a program címét, és egyre jobban úgy éreztem, hogy ezen nekem ott kell lennem. :D És milyen igazam lett. :D Nagyon érdekes programok voltak. Önkéntesként csak annyi volt a feladat, hogy mindig legyen ott valaki, hogyha nincs elég néző, akkor mi legyünk, és akkor könnyebben jönnek mások is nézni az előadást. Asszem egy előadáson nem voltam csak ott, mikor ebédeltünk. Érdekes témák voltak, tetszett az emberek véleménye is, illetve voltak fizikai kísérletek, meg töri óra, elsősegély nyújtás, ezek bemutatók voltak inkább, nem kerekasztalos beszélgetések, és ezek is izgalmasak voltak.

Az volt a nagyon jó, hogy végre nem 50 körüli emberek beszélgettek a fiatalok problémáiról, hanem húsz-harminc körüliek, a náluk mondjuk 10 évvel fiatalabbakról. Ez így sokkal hitelesebb dolog, főleg nekem, mert ugye ez az én korosztályom... Az a lényeg, hogy tetszett nagyon, és örülök, hogy erre mentem, és nem az ELTE-re, ahol biztos szintén remek előadások voltak, de ezért sokkal jobb ilyet egy PlayIT-en hallgatni, mint egy egyetemen. :P Hitelesebb...

Mondjuk magából a PlayITből nem sokat láttam, de nem is baj, nem én vagyok a célközönség asszem. Ma is szívesen mentem volna, csak akkor bűntudatom lenne, hogy nem foglalkozom eleget a munkámmal. Mondjuk lehet, hogy hétvégén ez nem lenne elvárás. :D Mindegy, szóval most akkor foglalkozom ezzel is. Megpróbálok gyorsan túl lenni a kötelező cuccokon, és akkor javíthatok, ami sokkal izgibb. :P 

Nemes OITV plusz Kisinóc

Muszáj írnom. :D

Bár még nem annyira tudom mit csinálunk majd a héten, de végülis már csak 3 nap. :D Teljesen fel vagyok dobva, jó volt ez a Kisinóc. Pedig annyira nem aludtunk sokat, sőt, mondhatnám, hogy baromi keveset aludtam hétvégén... És tudom, hogy nem szép dolog klikkesedni, de annyira jó! :) Annak is nagyon örülök, hogy Betti ott volt, nem is tudtam, hogy ilyen fontos nekem. A klikkbe egyébként Timi is beszállt, megint buliszoba volt, nagyon sokat nevettünk, és énekeltünk, és végre tanultunk új darabot, Viktor írta, és hihetetlen, hogy milyen tehetséges ez az ember.... Minden darabja annyira olyan, mint a szöveg, és olyan jó érzés énekelni... :) Vettünk kitűzőket, Viktornak is, meg Hettinek, meg persze magunknak. :) Hazafele Bálinttal jöttem, jó volt, csak kicsit szomorú voltam, hogy ilyen hamar visszaértünk. :D

Múlt héten volt OKTV + Nemes programozói, és előzőn nem teljesítettünk valami jól, de a másikon nagyon jó munkák születtek. Kíváncsi vagyok, hogy bejut-e valaki 2. fordulóba. :) Szeretem, hogy ilyen okos gyerekekkel vagyok körülvéve. :) Ez az a csapat, akik szakkörön is mindig ott vannak, és mennek FLL-re, meg logo versenyre is. Ez a 4. évünk így, és vannak, akik közben leszakadtak, és újak csatlakoztak, de ez nem baj, könnyű beilleszkedni, csak kell hozzá egy alap személyiség. :D

Szerdán volt a verseny, csütörtökön megkaptam a papírokat, de akkor nem nagyon volt időm javítani, mert kellett faktot tartani, aztán menni kórusra, pénteken meg Kisinócra, és ott az 5.-8-ost megoldottam, mert nem akartam úgy javítani, hogy csak a megoldást nézem. Utána elkezdtem javítani is, de nem volt sok időm. Mikor hazajöttünk, akkor este gondoltam, hogy még gyorsan megcsinálom az OKTV-t, mert azt hamar le kell adni, aztán gondoltam, hogy gyorsan befejezem az 5-8-at is, aztán már csak a 4 db 9-10-es maradt, és akkor már nem hagyhattam ott. :P Kb fél 12-re végeztem, de megérte, mert kb mindet tovább tudom küldeni, és tényleg nagyon szépek is vannak köztük. :) És jövő évtől kezdve mennek fel 11.-be, és bízom benne, hogy OKTV-re is ilyen lelkesedéssel fognak menni, és gondolom nem lesznek kevésbé okosak. Mégiscsak egy erős gimnázium kívánunk lenni, ha jól tudom, és illendő lenne OKTVn eredményeket elérnünk. Informatikából is... :D

Mondjuk nem ártana ráerősíteni a programozós részre, meg az algoritmussal leírt dolgokat rendesen megtanítanom, mert az a gyanúm, hogy nekik is olyan problémáik vannak, mint nekem 9.-ben matek versenyen, ahol az egyenlet gyökeit kellett volna megadnom, és nem tudtam, hogy a megoldásra kíváncsiak, és nem arra, hogy vonjak gyököt az egész egyenletből, úgy, ahogy van. :D Erősen gondolkodom a Python tanulásán is, bár sokkal jobban fekszik nekem a basic meg a c#, a gyerekek egy része ilyen kis szabadszoftver párti, és ezzel együtt jár a Python. Mondjuk legjobban a pascalt szeretem, de az most nem igazán menő. :P

Fent van már az infó éra programja, és annyira sok jó szekció előadás van, hogy nem is tudom mit hagyjak ki... pedig valamit muszáj lesz. :( Egyszer majd én is nagyon szeretnék előadni valami témakörben, csak az a baj, hogy most még nem. Mármint amiben most nagyobb tapasztalatom van, az a nyári programozási táboroztatás, de ezzel nem vagyok elégedett. Egyértelműen hasznosabb, mintha otthon unatkoznának a gyerekek, de pedagógiailag egyáltalán nincsenek jól felépítve, szóval nem vállalnám infoérán. :D Még az FLL-ről tudnék többet mondani, mint amit a résztvevők tudnak, de abban meg nem vagyok olyan jó, és annyira nem is érdekel, mint mondjuk a scratch vagy a logo, vagy akár a szövegszerkesztés tanítása... De ezekről még nincs annyi tapasztalatom, hogy bármi értelmeset tudjak mondani. Pedig jó lenne majd egyszer.

Tehát egyelőre maradok annál, hogy folyamatosan dolgozom azon, ami éppen jön, és egy pár év múlva kiszűröm azt, ami nem hasznos nekem. Igazából ráérek még, van legalább 30 évem dolgozni. :) Ráadásul ha tényleg nem lesz nyugdíj, mire annyi idős leszek, akkor még több is. Én régen azt hittem mindig, mikor azt mondták, hogy a mi generációnknak már nem lesz nyugdíja, hogy mondjuk 60 éves korunkban elküldenek nyugdíjba, és nem adnak semmi pénzt. Aztán rájöttem, hogy igaziból arról van szó, hogy nem küldenek nyugdíjba, hanem dolgozhatunk, és akkor adnak pénzt is. Mondjuk ki tudja mi lesz még addig, egyelőre azt se tudom mit tanítok holnap reggel, szóval most ezt szépen átgondolom, aztán lefekeszem aludni. :D

 

November

Nem az írással kellene foglalkoznom, hanem gyorsan kitalálni, amit ki kell, aztán aludni. :D

Most hétvégén megyünk Kisinócra, már nagyon várom. :) Jelentkeztem infoérára is, azt talán még jobban várom. Őszi szünetben volt ugye tábor, és egy olyan emberrel együtt csináltam, aki egy évvel felettem járt ELTEre. És annyira jó volt beszélgetni vele. :D Nyilván ebben az is benne van, hogy jó egyáltalán olyan emberrel beszélgetni, aki informatikát tanít 9. fölött, meg az is, hogy szerintem az ELTE IK nagyon erős szemléletet ad az infó oktatással kapcsolatosan, és ezt sokszor hiányolom ha bármilyen digitális cucc van, amiben mindenféle emberek vesznek részt. Nem tudom jól megmagyarázni, miért is tudnám... Szóval az a lényeg, hogy annak ellenére, hogy szívesebben aludtam volna egész szünetben, meg hogy kicsikkel kellett lennem, és sokan voltak, nagyon feltöltött ez az egész. Ja, meg az is nagyon jó, hogy amiket mesélt, kb nálunk is ez a helyzet, és legalább érzem, hogy nem vagyok egyedül a problémáimmal. :D

Jövő szombaton is lesz egy ELTE PPKs digitális konferencia, még gondolkozom, hogy érdemes-e mennem, mert annyira nem tűnik izginek a program, bár lehet, hogy lesz, ami érdekes. Most kicsit zsúfolt lesz iskolai szempontból ez a november, mert Babits hét, meg nyílt napok, meg OKTV, ma pl a programozós volt, még nem mertem megnézni a Nemest. :D Kíváncsi vagyok, hogy mit sikerül a gyerekeknek csinálni.

Sikerült szereznem egy plusz órát a 8.a-nak, mert elmaradt volna fogászat miatt, de akkor lett volna nyílt óra nekik, és így most a fogászat marad el. :) Egyébként úgy tűnik, ezen a héten nem kell technikát helyettesítenem! :) Pedig már tök jól felkészültem. :P Mindegy, egyáltalán nem bánom ám, azt se ha soha több technikát nem kell helyettesítenem.

Vettem egy nagyon jó infós könyvet, és valami hasonló dekorációt szeretnék a terembe, mint ennek a stílusa. Nagyon-nagyon sürgősen le kellene cserélni a dekorációkat, mert ok, hogy legyen informatika történelem is a falakon, de lehetne vmi aktuális is. :D

Na jó, befejezem, mert sose alhatok, ha ilyen hatékonysággal folytatom a munkámat. :D

Technika

Tegnap akartam írni, de aztán úgy éreztem, hogy nem tudom jól megfogalmazni, amit közölni akartam, szóval inkább leírtam papírra, ha visszaolvasom, én tutti nem értem félre. :D

Csak azért valamit mégis le kellene írnom... Mert nem tudom, attól biztos jobban fogom érezni magam. :D Egyébként nem vagyok rosszul, csak kissé dühös vagyok. Leginkább magamra, de valamennyire a helyzetre is. Persze a helyzettel nem lehet mit csinálni, igazából velem van a gond, el kellene engednem dolgokat...

Na szóval én nagyon szeretek tanítani, nagyon szeretek gyerekekkel lenni, főleg akkor, ha valami értelmes dologra taníthatom őket, amiben úgy érzem, hogy kompetens vagyok. Ez volt nyáron, és nagyon nagyon élveztem, jött a sok gyerek, és robotoztunk, scratcheztünk, minimális mértékben koduztunk is, mikor elfáradtak, akkor kimentünk játszani, aztán délután szépen hazamentünk, és pihentünk, vagy ha ottalvós volt, akkor este együtt honfoglalóztunk, aztán meg őrködtünk, hogy aludjanak. :D És informatika órát is szeretek tartani, végülis azt tanultam 5 évig egyetemen, bár nem minden témakört kedvelek, főleg az ilyen információ fogalmát meg ilyeneket nem bírom, de ok, ez van, igyekszem ezt is megtanítani, amennyire csak tudom.

Amit viszont utálok, ha úgy érzem, hogy olyan dolgot kellene csinálnom, amihez nem értek. Akkor se, ha nem kell csinálnom. :D Mármint nyilván senki nem kezd reklamálni, hogy miért nem tanítok technikát, miért informatikát tanítok helyette, de annyira idegesít, hogy ezt nem tudom csinálni! És egy csomó csomó energiám elmegy arra, hogy azon gondolkodom, hogy most akkor nekem meg kellene tanulnom a technika tananyagot, és megtanítani a gyerekeknek? Nyilván menne, de nincs hozzá kedvem. Vagy találjak ki feladatokat, és arra adjak jegyet? Barkácsoljanak kishajót őszi szünetben, én meg osztályozzam? Fú, de mérges lennék, ha valami hozzá nem értő így osztályozna informatikából... Feladatot adni bárki tud, meg jegyet adni is, főleg szövegszerkesztésre, vagy prezentációra, de jajj, ne már.... Vagy csak úgy adjak jegyeket? Havonta egyet, úgy, hogy meglegyen a félévben a 3? Igaziból asszem teljesen mindegy, és ezért vagyok mérges magamra, mert bármelyiket csinálhatnám, senki semmit nem mondana, én meg ezen gondolkodom, és mindig mást találok ki, és mérges leszek.

De, jövőre meglesz a 22 órám simán, szakkörök nélkül, alapból, és akkor legalább teljes joggal mondhatom, hogy én életvitelt nem akarok tanítani, és tanítson az, akinek nincs elég órája. Vagyis bízom benne, hogy továbbra is 4 osztályt veszünk fel, mert ha nem, akkor nyilván nem így lesz. :D

Na mindegy, ezt muszáj voltam leírni, és tudom, hogy most ez van, és nem lehet semmit sem csinálni, nem is látok jobb megoldást, majd elrendezem ezt valahogy magamban. És most már jönnek a jó dolgok, amiért úgy érzem, hogy érdemes csinálni, őszi tábor, OKTV, versenyek, ezek mind olyan dolgok, amihez értek, amit szeretek, és ami fontos és motivál... Meg infoéra. :)

Nem beszélhetek, de legalább írhatok

Hát beteg lettem. :( Ma még mentem suliba, és próbáltam úgy órát tartani, hogy nem beszélek, dehát nyilván nem ment. Ráadásul mindenki mindig egy csomó mindent kérdez, és mindig szoktam válaszolni, de most így nem akartam, és zavart, hogy kérdeznek, és azt éreztem, hogy nagyon türelmetlen vagyok, és az úgy nem jó.

Meg egy csomó gyerek azt kérdezte, hogy miért vagyok szomorú. Pedig nem voltam szomorú. Fura. Meg azt is kérdezték, hogy mi történt a hangommal. :D Ez annyira nem érdekes, mert elég észrevehető, hogy valami nem ok.

Gondolkoztam, hogy menjek-e orvoshoz, vagy ne, aztán végülis úgy gondoltam, hogy elmegyek, mert ilyenkor délután van rendelés, és majd biztos kapok gyógyszert, amitől majd jól meggyógyulok, és max otthon maradok 2 napot, aztán majd csütörtökön már mehetek is, és minden jó lesz. Hát annyira nem lett jó.

Várakozás alatt szépen dolgozatot javítottam, jó hamar eltelt az a másfél óra. :D Nagy bajom nincs, nem kaptam antibiotikumot se, csak nem szabad beszélnem. Nyilván úgy elég nehéz tanítani. Azt mondta az orvos, hogyha a bokám sérült, akkor a bokámat pihentessem, ha pedig a hangom, akkor a hangomat kell pihentetni. Szóval egy hét múlva megyek csak újra. Az orvos szerint nem dől össze nélkülem az iskola, ebben én is bízom. :D

Nagyon-nagyon fura lesz itthon lenni csak úgy 4 napot, hogy mások dolgoznak. :( Ez olyan haszontalan dolog. Na mindegy. Majd addig gondolkodom. Ráadásul így nem mehetek próbára se. :( Mondjuk nem maradok le semmi újról, meg vissza tudom majd hallgatni, de a társaság kicsit hiányozni fog.

Most korunk tehetségeit hallgatom. :D Még DOKK-on volt ez a beszélgetés, diákokat kérdeznek arról, hogy mit gondolnak az oktatásról. Érdekes. Kb én is ezt gondolom. :D Mondjuk azt nem értem, hogy miért akar minden diák adóbevallást csinálni... Mármint számolni nem szeretnek, igazából ha simán alkalmazottként dolgoznak, akkor nem is kell vele egyáltalán foglalkozni, szóval akkor most mi van? :D

Mindenfélék

Viszonylag állandó technika tanár lettem. Ezzel csak annyi a baj, hogy kissé sok órám lett, és igazából még többnek kellene lennie, hogy eredményesebben tudjak foglalkozni az emberekkel. Mondjuk ebből így még nem lesz probléma, tavaly első félévben 12.esek nem is jöttek egyáltalán gyakorolni, és talán 2. félévre nem kell szinte minden lyukasban helyettesítenem, és akkor lesz időm érettségi felkészíteni is rendesen.

Most megpróbálkozunk egy Nemes programozóival a nagyobbaknál, és a kisebbeknél is, de most már gyakoroltatok velük feladatot. OKTV-re is gyakorlunk már, vagyis a gyerekek, én meg igyekszem válaszolni a kérdéseikre. Mondjuk még egy kicsit korainak tartom, mármint úgy érzem, hogy nincs elég tapasztalatom ebben. De ha nem csinálom, nem is lesz, szóval ez így most egy kísérleti év....

Kicsit meg vagyok fázva, pedig nem csináltam semmi rosszat tényleg. Talán csak így jelződik, hogy nem kellene ennyire nagyon sokat foglalkoznom az iskolai dolgokkal. Igazából már szerdán este éreztem, hogy valami nem stimmel, pedig akkor pihentem és nem is volt nehéz nap... Csütörtök este már fájt picit a torkom, és kezdett elmenni a hangom, pénteken azért még szépen megtartottam az órákat, bár életvitelre már érezhetően be voltam rekedve, aztán bolyai volt, és itthon már alig volt hangom. :D Ez azért volt rossz, mert este mentünk Code Weekre anyáékhoz. :D Megittam egy csomó meleg teát, anya mindig melegített nekem vizet, ha elfogyott, és így végülis volt hangom. :D A program szerintem nagyon jól sikerült, főleg ahhoz képest, hogy mennyit gondolkoztam rajta előtte. :D Hiába, megtérül az egész nyári munkám, simán tartok egy órás foglalkozást robotokkal, 0 készüléssel. És nagyon élvezik a gyerekek. kb 10 fős csapatok voltak, a kicsik fél óráig, a nagyobbak 3/4 óráig, 3 géppel voltunk, egy robottal, illetve ott volt a másik is, lehetett nézegetni, és két gyerek próbált is rá programot írni, valamennyire ment is.

Most hétvégén igyekszem gyógyulni, meg nem beszélni, ez mondjuk ott elromlott, hogy tegnap este elmentem moziba Bálinttal, aztán elég sokat beszélgettünk utána. :D De ez mondjuk más, mint egyszerre 15 embernek beszélni, úgy, hogy az összes gép zúg. Tegnap javítottam, meg ma is, de még mindig nagyon sok van. Nem holnapra, de keddre, szerdára.... :(

Egy kicsit egyébként azt érzem, hogy ez most olyan, mint mikor az ember magára rak súlyt, és úgy fut, és ha leveszi a súlyt akkor tök jó érzés lesz anélkül. Mondjuk még sose csináltam, ilyet, szóval lehet, hogy nem is jó. :D Most egyébként végre mindenkivel befejeztem az elméleti anyagokat, szóval most áttérünk a gépezésre, amihez kb megvannak a feladataim. Persze nyilván mindig újabbakat akarok csinálni, ha ráérek, mert elég hamar megunom. :D

De már csak két hét, és őszi szünet. :D Amikor persze megint dolgozom, de legalább programozunk, és nem szöveget szerkesztünk.... És igaziból csak 9 nap, mert 23.-a hétfő. :)

Dokk plusz egyebek

Meglepő, de nagyon jó volt ez a hetem. :) Ott kezdődött, hogy van facebookon egy ilyen kezdeményezés, hogy ragasszunk kedves üziket mindenfelé. És talán kedd óta a suli kapuján van egy ilyen cetli, hogy ne add fel! (Vagy valami hasonló szöveg, ami nyilván teljesen közhelyes, nem is tudom pontosan mi a szöveg.) Na és ez annyira célba talált, hogy sokkal jobb lett tőle az egész hetem. :D Pedig nyilván nem a tanároknak szánták, de jól esett. :D

Csütörtökön végülis csak 8 órát tartottam, 9.-re már nem maradtunk ott, és tavalyi anyagból dolgoztam, mert nem volt már időm legépelni a feladatokat, amiket fel akartam adni pluszban... Kicsit ijesztő. Mindegy. Volt egy nem túl jó KVVK próbánk, csak nem értem, hogy ez miért most kezdett fájni az embereknek. Nekem ez tavaly ilyenkor volt rossz, azóta túl léptem rajta, ez van, így kell működni. Nem akarom részletezni, ez az egész addig fog működni, míg Viktor csinálja, és míg Viktor mellett kitartó emberekből áll a kórus. Eddig is így volt, és ezután is így lesz, és ha nem lesz altunk, hát akkor nem lesz altunk, volt már párszor ilyen a KVVK általam ismert 6 évében.

Pénteken nem volt első órám, szóval egy finom reggelivel kezdtem a napot, aztán jöttek az órák, és a végén a szakkör. Most kezdem azt érezni, hogy kezdem megtalálni azt, hogy hogyan hozzam ki belőlük (és magamból) a legjobbakat. Nem csak a szakkörből, hanem órákon is, meg úgy összességében. Persze még rengeteg tapasztalatot kell gyűjtenem, és sok mindent kell megtanulnom, de már nem úgy érzem magam szeptember végére, mint első két évben. Akkor ez nem tűnt fel mindig, de így utólag visszatekintve nagyon rossz volt.

Estére hirtelen összejött egy tök jó program, amire nem is számítottam, és kellemes meglepetés volt. :) Szombaton pedig konferenciára mentem. Nagyon-nagyon jó volt! Régóta várok már erre. :)

Alapvetően pénteken és szombaton volt ez a cucc, de a péntekire nem mentem, mert inkább tanítottam. :D Sajnos szombaton csak egyig voltak előadások, meg a kiállítók is, bár egy körül eljöttem, lehet hogy ők még maradtak kicsit. Három workshopon voltam, megnéztem az összes kiállítót, vettem könyveket is, meg gyűjtöttem szórólapokat is. Nagyon sok újdonság nem volt, mert mindenről hallottam már valamilyen szinten, de nagyon jó volt így együtt látni mindenkit. És végre nem arról szólt a konferencia, hogy a kompetenciák milyen fontosak, meg a digitalizáció is fontos, és a gyerek érezze magát jól, meg kell változtatni a módszereinket és stb. Ezek elég nyilván való dolgok, és itt végre lehetett példákat látni arra vonatkozóan, hogy hogyan is kellene ezt csinálni, és milyen programok és eszközök vannak.

Rengeteg robot volt, ott volt az összes szervezet valamilyen formában, akikkel együtt dolgoztam az elmúlt 2-3 évben. Gézával is találkoztam, vele beszélgettünk is, és feltett egy nagyon érdekes kérdést nekem, amit én még nem mertem magamnak feltenni. Illetve tudat alatt már gondolkoztam rajta, de ezt így senki nem kérdezte még meg, és nagyon furcsa volt hallani. Nagyon sok embert ismertem látásból is, pl ELTE-ről vagy InfoÉráról. Amúgy egyébként egy kollégámmal voltunk kint, ami elég furcsa, mert valamiért úgy érzem, hogy a kollégák nem annyira nagyon nyitottak az ilyen digitális dolgokra a projektorokon és PPT-ken kívül. :D Jó, igazából nem tudom, mert nem tudom mi lenne, ha meglennének az eszközeink.

Nagyon felpörögtem, és jó kedvem lett. Délután Bálinttal kávéztam, plusz üldögéltünk és beszélgettünk a Feneketlen tó mellett. Többségében negatív dolgokról volt szó, néha próbáltunk témát változtatni, de aztán valahogy mindig visszatértünk negatívba. :D Hogy nincs pénz egyetemen, és a diákok viszik a táblafilcet órára, meg hogy nincs tanár az iskolákba, és hasonlók. A témák ellenére nagyon jó volt, szépen sütött a nap, őszhöz képest elég meleg volt, aztán egy idő után hazajöttem, főztem, ettem, aztán olvastam és aludtam.

Ma meg végre ráértem kicsit takarítani, meg pakolászni a dolgaimat, dátumokat írni a tanmeneteimbe, meg rendesen felkészülni a jövő hétre. Mondjuk még van mit csinálnom, szóval abba is hagyom az írást. :)

 

0.034 mp